Reggeli szösszenet

Ma reggel is a szokásos rohanásba csöppenek. “Aanya hol a nadrágom, hol van a zoknim” felkiáltásokkal tarkítva próbálok kávét főzni. Valamit válaszolok. Aztán nyugtázom, hogy akció sikeresen megoldódott Hunor nagy robajjal kicsörtet az ajtón. (nadrágban és pólóban). Tehát egy gyerek kipipálva a négyből. Koppánynak rossz kedve lett mert nem ücsörögtem hűségesen a földön miközben ő nagy dolgát végzi: így rázendít: Anya elmentééél!!!!és hosszasan kitartóan bömböl, akkor is amikor már ott vagyok mellette. Panna pedig kitalálja, hogy márpedig ő a nyári strandruhácskáját fogja ma felvenni. Valóban gyönyörű (bár már igencsak kinőtte). Kezdem egyre sötétebben látni a jövőt és annak az esélyét, hogy ma fél kilencre beérünk az oviba, vagy, hogy egyáltalán valaha, tekintve, hogy sehol sem találom közben a szemüvegem. Így mindent kicsit homályosan, vaksin csak hozzávetőlegesen megsaccolva csinálok. Békésen keresgélek és próbálom jobb belátásra bírni Pannát a nyári ruha vonatkozásban, amikor hirtelen kitör belőle a NEEM akarok oviba menni, felkiáltás ami végig ott bujkált, csak strandruhát akarok felvenni álcában. Innen bepörögtek az események, Koppány kapva kap az alkalmon, és ismét rázendít: Ő sem akar oviba menni!!! Senki sem akar felöltözni, sem reggelizni. Bojkot keményen. Apor is felébred lassan. Jaj, pedig igyekezni kéne, megint késve érünk. Igazából elmagyarázni sem tudom az ovónéniknek miért szoktunk késni. Szemüvegem továbbra sincs meg. A fejem is fáj, a kávém is kihűlt. 

Ekkor feladom. Üldögélek az ágy szélén, nézem a két síró és a békésen alvó gyermekemet. (vagyis inkább hallgatom, mert szemüveg nélkül nem igazán megy ez a nézés dolog sem).

De egyszer csak jön az ihlet. Vékony hangon megszólalok:

- Sziasztok!

-....(semmi...brühühü, továbbra is, de mintha csökkentebb intenzitással.)

- Plukkidó Manó vagyok. Tudjátok a manó világból. - Sírás abbamarad. Két hatalmas, könnyes szempár figyel felém. Én zavartalanul folytatom.

- Szükségem van egy is segítségre. Szeretnétek segíteni nekem?

- Igen!!!!...(első igen, yess!)

- Elromlott a varázsfuvolám. Nem tudok varázsolni. De amennyiben ti ügyesen felöltöztök, az én varázsfuvolám is megjavul. 

Döbbent csend. Néznek rám mind a ketten. Bár Panna tétova mozdulatokkal a nadrágja felé nyúl.

- És ha megjavult a varázsfuvolám, akkor hálából varázsolhatok nektek valamit. Mit szeretnétek?

- ....

Most megszólalok anya hangon:

-  Én szeretném megtalálni a szemüvegemet...azt visszatudod varázsolni?

- Hát persze! - Válaszolok magamnak lelkesen - De ahhoz ügyesen fel kell öltöznöd neked is!

Ekkora már mind a ketten a zoknijukat húzzák. És egyszer csak tátám! Kész. 

Na most vagyok bajban. Tényleg nem tudom hol van az a hülye szemüveg. Épp azon töprengek hol lehet a tartalék, amikor Apor megszólal:

- ...és csiribi csiribá! Itt a szemüveged anya!!Azzal előhúzza az ágy alól.

Innen minden ment, mint a karikacsapás. Azóta is ezen gondolkodom. Lehet mégiscsak vannak csodák?