Lakókocsival az Adrián - harmadnap

Miután minden lehetséges eszközünk elromlott, megtelt, lejárt vagy cserélni kellett következtünk, mi. Én arra ébredtem hogy talán el sem érek a vécéig és nagyjából 10 percenként látogattam a mosdót a nap első felében. Ez önmagában is kellemetlen, de ha belevesszük azt hogy a lakókocsis nomád életmód két teljes értékű embert kíván, ez eléggé bonyolította a helyzetet. Így olyan 10 perces időintervallumokba osztottam be a napi teendőket, a délelőttöm kb. így nézett ki: reggeliztetés - vécére rohanás, mosogatás - vécére rohanás - gyerekek előkészítése a partra - vécére rohanás.
Ráadásul Pannácska minden alkalommal elkísért, ha véletlenül nem szóltam, hogy indulok, akkor elindult megkeresni. És nem hazudtolva meg női mivoltát néha eltévedt, így dolgom végeztével, gyakran idegen sátrak közt csámborogva anyát keresve, elszontyolódva találtam rá.
A nap fénypontja az volt, amikor a fiúk elvesztették a Hunor szemüvegét és búvárpipáját, ami az Aporral való dulakodása közben beesett a tengerbe, és szépen elnyelte a víz. Pedig nagyon békésen indult az egész. Apa felfújta a gumicsónakot, majd egy jó pár órás készülődés után,  4 gyerekkel kihajózott a bójákig. Ez nagyon okos dolog volt merthogy én, végre pihenni tudtam, illetve nyugodtan róhattam a köreimet a lakókocsi és a mosdó között. De ez a nyugalom nem tartott sokáig, mert Apor jelent meg ijedten kifulladva, vizesen majd kotorászni kezdett a vizes cuccokat tároló sátrunkban. Kérdésemre csak röviden válaszolt, hogy apának kell a búvárszemüvege, mert "valami" beesett a vízbe, aztán ahogy jött úgy el is tűnt. Nemsokára, Koppány és Panna jelentek meg Aporral, apa felküldte őket, merthogy ő elmerült a vízbe és "ha a víz alatt van, nem tud ránk vigyázni". Hm. Ez igencsak érdekes volt. Mindhárom gyerek vizes, sós, éhes, nyűgös, tehát el kellett őket vinnem lezuhanyoztatni, majd megetetni, aztán megtudtam, hogy először a Hunor búvárpipája esett be a vízbe, majd az apa szemüvegét is sikerült elveszteniük. Apa most azt keresi a víz alatt. Pár óra múlva Hunor és Farkas is visszatértek, szemüveggel és vízipipával, amit Farkas megtalált ugyan a tenger mélyén de nem igazán volt boldog a folyamattól, tekintve, hogy lemerült 10m mélységig majd hirtelen fel (levegőt venni). Estére dagadni kezdtek az ujjai és ízületi fájdalmai lettek a nitrogéntől. Csak reménykedni tudtunk, hogy a folyamat nem terjed tovább a többi ízületére is.
Estére én jobban lettem, szerencsére Farkas is,  így valamilyen szinten kezdtük utolérni magunkat matatás téren, a gyerekek is egész hamar elaludtak, boldogan sok - sok élményben gazdagodva. A tábor lassan elcsendesedett, az olaszok dallamos beszélgetéssel, a lengyel új szomszédaink gyerek sírással, a németek pedig patinás csendbe burkolózva zárták a napot.