Lakókocsival az Adrián - Első felvonás - Megérkeztünk

Három napig csomagoltunk aztán közel 12 óra alatt sikerült befutni a Splittől nem messzire lévő Zaostrogon lévő Viter kempingbe. Késő este volt mire megérkeztünk. Egy meglehetősen szűk kacskaringós tengerparti út vezetett a célig. Az út igazából egy turistákkal zsúfolásig megtelt ösvénynek tűnt, számomra szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult az araszolva haladás a rengeteg ember közt. De úgy látszik a hatalmas lakókocsit vontató buszunk, csak nekem volt szokatlan jelenség, a parton sétálgató tömeg rezignáltan , szinte félre sem húzódva konstatálta, hogy egy elefánt nagyságú vontatmány hatol be épp a porcelánboltba. Később meggyőződtem róla, hogy a kempingbe ez az egyedüli odavezető út a lakókocsik és lakóbuszok számára.

Meglehetősen fáradtak voltunk, alig vártuk hogy végre letelepedjünk. Mindezt a gyerekek más-más módon fejezték ki. A közös az volt ebben a kifejezés módban, hogy egy adott pillanatban hárman torkaszakadtukból ordítottak: Pannának anya haja kellett, Koppánynak cumis üvegben tejcsi - anya hajás birizgálással - Apornak meg tengerben való úszás végre, mert erről volt szó. A hangulat akkor hágott a tetőfokára amikor a kempinges vendéglátóink, pár udvariassági üdvözlet után, végigmérve a lakókocsit elbizonytalanodva csóválni kezdték a fejüket, miszerint, nagy esély van rá, hogy ne férjünk be a lefoglalt helyünkre.
Stratégia váltás, krízis kezelés:
A gyerekeket kiszállítottuk az autóból, le a tengerhez velük, had érezzék, hogy volt értelme ennek a hosszú útnak.   Aztán Farkas addig tologatta, centizgette a 30 fokban, több mint 1000 km levezetett útszakasz után a lakókocsit, míg közel másfél óra alatt sikerült beférnie oda, ahová amúgy mai napig  úgy gondolom képtelenség. Eközben a gyerekek is megunták a sötétben való tengerparti kalandot és úgy találták sokkal szórakoztatóbb ha az immár nyugovóra tért kempinget bejárják harsányan kacagva, sírva, kiabálva, idonkent fel-alá szaladgálva. 

Itt, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy jó helyen járunk. Sehol egy bosszús arc helyette, sok mosolygós, barátságos fejbiccentés. Volt aki valószínűleg álmából lett felébresztve, de borzas fejjel sátrából kikukkintva integetett. Volt aki lakókocsija előtt üldögélt, csendben élvezte a nap végét és szemmel láthatólag csöppet sem zavarta az éktelenkedő gyerekzsivaj. És valóban, ez a hely ilyen volt. Mintha, a kék ég a kabócák, a tenger moraja, a jázmin illat elvinné a bosszúságot, az irigységet, a gőgöt, a frusztrációt mindazt ami a való világban lehetetlenné teszi az emberek számára, hogy boldogok lehessenek.